A tudományos életben már széles körben elfogadott, hogy a földi éghajlat az utóbbi száz évben megváltozott, elkezdett felmelegedni. A légkör hőmérsékletét elsősorban az üvegházhatású gázok befolyásolják. Ezek a gázok legtöbbje természetes módon is jelen van a légkörben, nélkülük az átlag hőmérséklet 30 oC-kal lenne alacsonyabb.
A felmelegedés egyik okozója, hogy a légkörben lévő természetes körülmények között jelen lévő üvegházhatású gázok mellé az ipari forradalmat (1769-1850) követően nagy mennyiségben kerültek antropogén eredetűek is. Az üvegházhatású gázok forrása az IEA (International Energy Agency) 2021-es jelentése alapján 60 %-ban továbbra is ipari eredetű. Ezek azok a területek ahol a kibocsátók jellegét tekintve rendszerint pontszerűnek tekinthetők. Ennél fogva ezek azok a területek, ahol azok csapdázása a leghatékonyabban kivitelezhető, egyúttal jelentősen csökkenthetik a légköri koncentrációjukat.
A CO2 koncentrációjának csökkentésére irányuló technológiák két csoportra oszthatóak. Az egyik csoportba tartoznak preventív megoldások, amik arra irányulnak, hogy kevesebb vagy egyáltalán ne keletkezzen a folyamat során többlet CO2. Ide tartozik a megújuló energiaforrások használata, illetve az energiatakarékos eszközök előtérbe helyezése, valamint az energiapazarlás csökkentése is (pl.: lakóházak szigetelésével, korszerű nyílászárókkal). A másik nagy csoportba sorolhatóak a reaktív technológiák, amelyeknél nem a keletkezett CO2 mennyiségének csökkentése a cél, hanem annak a megakadályozása, hogy a CO2 légkörbe kerüljön, tehát a CO2 megkötése és tárolása kémiai, geokémiai, biológiai, biokémiai vagy fizikai módon.
A földön a kötött szén 90 %-ban karbonátos formában van jelen, ami magas alkáli tartalommal rendelkező jellemzően szilikát ásványok és az esővíz álltál bemosott CO2 reakciójából jön létre. Az ilyen módon megkötött CO2 nagy előnye, hogy a folyamat végén keletkezett karbonátok normál körülmények között stabil és a környezetbarát ásványok.
A CO2 hatékony megkötésének ásványtani szempontból egy fontos feltétele van, hogy a befogadó anyagnak nagy mennyiségben kell nem karbonátos formában Ca és/vagy Mg-ot tartalmaznia. Ez alapján CO2 megkötésére lehet természetes szilikát ásványokat vagy ásványtanilag hasonló összetételű és tulajdonságú ipari melléktermékeket, mint például kohászati salakokat, erőműi pernyét, cement klinker ciklon port vagy a vörösiszapot használni.Ezek az ipari melléktermékek nagy mennyiségben, olcsón állnak rendelkezésre, így hatékonyan tudunk megkötni CO2-ot, továbbá több esetben valamilyen formában a CO2 hasznosul is. Ilyen módon kaphatunk környezetvédelmi szempontból kedvezőbb végterméket, vagy akár magasabb hozzáadott értékű építőipari alapanyagot is.
E környezetvédelmi és gazdasági célok, feldolgozási technológiák megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő szakember utánpótlás, amely környezetmérnök képzés elérhető a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán.
