A 2000-es évektől kezdőden világviszonylatban egyre nagyobb figyelem övezi a tengerekbe, óceánokba került mikroműanyagok okozta pusztítást, mára már az édesvizekben okozott károk is jelentősek, és a szárazföldi élővilág is veszélyeztetett. Miután az apró részecskék bekerültek a természetes táplálékláncba, hamar kimutathatóvá váltak a humán élelmezésben is, emellett, különösen a nanoműanyagok egyes csomagolóanyagokból egyenesen az italainkba, élelmiszereinkbe jutnak. Az egészségünkre gyakorolt hosszútávú hatásuk még nem ismert, azonban az állatokon végzett vizsgálatok eredményei alapján egyértelmű, hogy a kiválasztószerveknél és a májban gyulladásos megbetegedésekért, rákos folyamatokért felelősek, valamint a szaporodóképesség zavara is kimutatható. De mit is nevezünk mikroműanyagnak?
A műanyagok, mint a PE (polietilén), polipropilén (PP), polivinilklorid (PVC), polietilén-tereftalát (PET), és a polisztirol (PS) igen ellenálló anyagok mind a természetes kémiai, mind a biológiai bomlási folyamatokkal szemben. A nem megfelelően tárolt, kezeletlen műanyag hulladék azonban a Napból eredő UV (ultraibolya) sugárzás hatására idővel eltörik, aprózódik, és a kisméretű, jellemzően 5mm alatti darabkák sokkal könnyebben, sokkal nagyobb távolságra képesek eljutni vízben, levegőben egyaránt. A hulladékból ily módon keletkező, bárhová eljutó mikroműanyagot másodlagosnak nevezzük, ugyanis az elsődleges mikroműanyagot közvetlenül mi magunk, illetve az ipar állítja elő. Ezek körébe tartozik a ruhák mosása, szárítása során keletkező, műszálas anyagokból származó mikroszál is, amely mennyisége mosásonként a milliós darabszámot is elérheti, így ma nem kevesebb, mint 200-500 ezer tonna, textil eredetű mikroműanyag kerül évente a világ vizeibe.
Emellett a primer kibocsátást növeli az is, amikor az ipar valamilyen konkrét céllal gyárt eleve kisméretű szemcséket tartalmazó terméket, ilyenek például azok a kozmetikumok, amelyekben a bőrradírozó hatást PE mikrogyöngyökkel érik el, de egyes dekorkozmetikai termékek is tartalmaznak mesterséges csillámokat. Ezek, a nagyon kisméretű szennyezők méretüknél és sűrűségüknél fogva a szennyvízcsatornából a tisztító telepeken is átjutva bejutnak a természetes vizeinkbe.
Mi a megoldás? Az elsődleges mikroműanyagoknál a kibocsátás visszaszorítása szükséges felelős gyártói és tudatos vásárlói magatartással. Bizonyítottan a műszálas, fast fashion ruhadarabok első néhány mosásával bocsájtunk ki ugyanis jelentősebb mennyiséget, tehát törekedni kellene a tovább hordható, természetes alapanyagú ruhadararabok választására. Emellett olyan technológiák, pl. szűrőrendszerek kifejlesztése szükséges, amelyek lehetővé teszik a mikroműanyagok leválasztását.
A másodlagos hulladék vonatkozásában vissza kell szorítani az illegális hulladéklerakást és megteremteni a lehetőséget és az elköteleződést a minél szélesebb körű újrahasznosításra világszerte.
A környezettudatosságnak, a hulladékgazdálkodásnak fontos szerepe van az élővizeink állapotának megőrzésében, azonban ehhez elhivatott szakemberek (környezetmérnökök, hulladékgazdálkodási szakmérnökök) közreműködésére van szükség.
E környezetvédelmi célok megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő szakember utánpótlás, amely környezetmérnök képzés elérhető a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán.
