„Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.” (Szent Ferenc: Naphimnusz)
A víz biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságai alapján az élővilág, a társadalom számára nélkülözhetetlen, a földi életet lehetővé tevő ökológiai faktor. Isten különleges teremtménye, természetes körülmények között minden olyan elemet old, és olyan mértékben, amelyre az élővilágnak, így az embernek is szüksége van.
Sok szerepe mellett biztosítja a sejtekben lejátszódó életfolyamatokat. Az ember számára rendelkezésre álló víz egy körfolyam része a természetben mind légnemű, mind cseppfolyós, mind a szilárd halmazállapotban előforduló anyag. Fontosságát jelzi az is hogy nagyon sok író, költő verseinek témája. Kányádi Sándor írja róla: Emberként él, emberként érez. Ezt bizonyítják az alábbi vízkristály képek is:
A számunkra szükséges tiszta ivóvizet a vízművek biztosítják. A felhasznált vizet, kommunális szennyvizet ma már a legtöbb lakásból közcsatorna segítségével szennyvíztisztító telepre szállítják, majd tisztítás után befogadó felszíni vízbe (folyóba, tóba) vezetik. Ideális esetben a közcsatornába beengedett szennyvíz a tápláléklánc elemeit, illetve a mindennapok természetes anyagait tartalmazza, amelyek a szennyvíztisztító telepeken lebonthatók, vagy a vízből könnyen leválaszthatók. Ezáltal védjük a vizeink minőségét, és mások számára felhasználható lesz.
Az utóbbi időszakban újabb, illetve régebbi, de nagyobb koncentrációjú szennyezőanyagok jelentenek problémát, amelyek ártalmatlanítására a központi szennyvíztisztító telepek technológiái nem jelentenek megoldást. Ezeket a szennyezőket mi magunk juttatjuk a szennyvízbe akarva vagy akaratlanul. Ilyen anyagok a gyógyszerek, gyógyszer maradványok, drog maradványok, fogamzásgátló maradványok, ásványolaj összetevők (TPH) stb. Ezek az anyagok a jelenlegi szennyvíztisztítás közben minimális mértékben ártalmatlanítódnak, részben a tisztított vízben oldott állapotban maradnak, másrészt pedig a szennyvíz iszap pelyheinek felületére megkötődnek.
Mindkét megjelenés káros. A vízben maradt oldott szennyezők, mint testidegen anyag a halakra, de újrahasznosítás esetén az ember egészségére jelentenek veszély (immunrendszer, idegrendszer károsodás mellett genetikai problémák lehetségesek, testidegen anyagként katalizálhatja, okozhatja a daganatos megbetegedéseket stb.). Az iszapba koncentrálódott szennyezők pedig a mezőgazdasági hasznosítást gátolják, emiatt az iszapelhelyezést, hasznosítást nehezítik, teszik költségesebbé, amelyet természetesen a fogyasztóknak kell a vízdíjban megfizetni. Emiatt mindannyiunk feladata, hogy amit lehet, nem a szennyvízcsatornába öntsünk (tüntetünk el), hanem mint veszélyes hulladékot összegyűjtjük és a megfelelő átvevőhelyen leadjuk. Központi feladat az átvétel biztosítása. Az egyesített csatornarendszer alkalmazásakor a TPH csökkentésére megoldást jelentene az un. csatornaszemek alkalmazása, amelyben egy adszorbens anyag az olajszármazékokat nagyon jó hatásfokkal leválasztja a vízből.
Összegezve a feladatunk az, hogy a közcsatornába csak könnyen ártalmatlanítható (biológiailag könnyen bontható) anyagot, az életvitelhez kapcsolódó szennyezőket juttassuk, hogy azok a szennyvíztisztítás során ártalmatlanná váljanak, illetve az anyagkörforgásba visszavezethetők legyenek. A veszélyes anyagok is ártalmatlaníthatók, de azok újabb módszereket, eszközöket, beruházást igényelnek, melynek a költségeit a fogyasztónak (lényegesen magasabb vízdíjban) kell megfizetni. A hulladékot, legyen az szilárd, folyadék vagy pasztaszerű, hulladékként kezeljük, tároljuk, és adjuk át ártalmatlanításra. Védjük ezáltal is éltető vizeinket, mint saját életünket.
E célok megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő szakember utánpótlás, amely környezetmérnök képzés elérhető a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán.
